2016. január 22., péntek

1. Fejezet

                                                                *8 ÉVVEL KÉSŐBB*


Lejla éppen az utolsó megmaradt íjját lőtte bele a céltábla kellős közepébe, amikor Kaya a kezébe nyomott egy pappírt.A lány rápillantott és észrevette az 1.-től 20. sorig kiterjedő listát.
-Ez meg mi?-kérdezte-fintorgó arc-.
-Hát a teendőid! Egytől egyig a sorrendet nem felcserélve csináld meg kellő odafigyeléssel! 1...ruhaválasztás a legfontosabb, hogy a ruha téged képviseljen. Az egész bálnak a lényege a ruhád! Gondolj bele! Ha te leszel a bálkirálynő és felmész egy olyan ruhába, ami közel sem jellemzi a bál iránti érdeklődésedet szerinted mit fognak szólni?! 2..a pia. Lehetőleg 6 százalékosnál nagyobbat ne hozz és likőröket sem! Ja és miután kiválasztottad a ruhádat rögtön szólj nekem...nem bízok benned.-ezzel hátat fordított és elviharzott.
  Lejla végigpásztázta a lapot.A bál kicsit sem érdekelte.
A rendezvényt 1920 óta rendezik meg minden évben.A lényege, hogy a kiválasztottakból (bálkirálynőkből) 1 képviselje majd a körzetei verseny 5.helyét.Eddig mindig a Sig-ház (Lejláéké) jutott az ez utáni forduló első helyére. Miután befejeződött a verseny, megtartotték a füzér bált amin minden körzet bálkirálynője táncolt együtt.Ha a "Házak tánca" véget ért, kezdődik a Nagy lakoma.Minden évben más-más különleges állat húsát kínálják fel. Ebben az évben pingvinre került a sor.Ha a lakomának is vége, a bálkirálynő megkapja a jutalmát:  3 hónapos út Dublinba +4 kísérőjegy, amit az ideiglenes királynő szülei választanak ki. Minden évben más a helyszín.
KI MESÉLI A TÖRTÉNETET? ÉN VAGY LEJLA?
*órákkal később már Lejláék a ruhát választották ki egy különleges butikban. A mennyezeten kristálycsillárok lógtak.

A fal tapétázva volt vad-rózsaszín és fekete régi stílusú görög mintákkal. A ruha állványok rendezetlenül álltak de mégis valamiért pontos volt, és áttekinthető.A sorok közt megpillantottam egy baba-kék habos-babos esküvői ruha jellegű darabot.Az alján kisebb-nagyobb átmenettel  helyeztek el kisebb-nagyobb égköveket. A nyaka mélyen kivágott volt, és ujjatlan. A ruha felé iramodva Kaya elém lépett és eltántorított az ötlettől, hogy azt a ruhát viseljem a bálon.Kay-től ez megszokott volt: minden a legtökéletesebben, minden a legpontosabban és főként minden úgy, ahogy azt ő gondolta. Ez volt az egyik dolog ami miatt felnéztem rá. A magabiztosságát szinte érezni ahogy közeledsz hozzá, és az hogy mindent elért amit akart...a nyomába sem érhettem hiszen én aki még azt se tudja eldönteni, hogy ,melyik habfürdőt tegye a fürdővízbe erre képtelen.
Barátosnőm elvezetett egy ruhához, amit úgy taszított a stílusom mint pozitívot a pozitív.
-Nah, ezt néztem ki neked!-mutatott a ruhára.Észrevette, ahogy kerekedő szemekkel rámeredek és folytatta.-Persze csak ha akarod...De mivel akarod ezért ez nem kérdés.-ezzel a kezembe nyomta az áldozatot.
Miközben a próbafülkéhez tessékelt, próbáltam a kiválasztott ruhámmal megbarátkozni de mivel ez nem sikerült inkább hallgattam Kay egy hét mulva induló kirándulásról való tájékoztatását. Négy hetet töltünk el Európában azon belül is Transylvania-ban. A tanács ott egy hatalmas várban üllésezik és hivatalosak vagyunk 2 hétre a csodálatos Grendy-hotelbe.Azt beszélik elegáns kialakítású Tiffany lámpák csüggnek a plafonról.Nem vagyok az az Elegante mindent nekem-kisasszony, de ezek a lámpák egyre jobban érdekelnek.
A ruhába préselve magam gondolkoztam, hogy egyre közeledik az a nap is, mikor újra találkozhatok a magukra hagyott szüleimmel.Elképesztő lesz számomra az idei nyár. Az új hitemmel, miszerint azok az emberek akik fájdalmat okztak idáig ezzel a feladattal kerültek ide, hagyom hogy végezzék a dolgukat de egy napnál többet én egyik bunkó embert sem teszek boldoggá azzal, hogy teljesítette feladatát...és továbblépek teljesen egyszerűen.Ahogy kimondom már végeztem velük.Túl rövid az élet hogy olyan emberek miatt legyek boldogtalan aki meg sem érdekli, és hogy ismeretlen felebarátok diktálják a mozdulataimat, stílusomat, érdeklődésemet.A szüleimmel való találkozás lesz azt hiszem eddigi éltem legkínosabb élményeem lesz ami a "kis kiruccanás" utáni egy hétben fog megvalósulni.
-Örülnék ha végre kihúznád a segged a próbafülkééből, mert még számtalan dolgunk van.
-Én meg annak örülnék ha egy pöppet lehiggadnál.-vágtam vissza.
Miután végre felhúztam magamra ezt az izét kiléptem a fülkéből és Kay kérésére elegánsan kihúztam magam.


2015. december 2., szerda

3.Fejezet ELŐZMÉNYTÖRTÉNET

*3 nap múlva*


Lejla már csak-csak megszokta a reggeli, ebéd és vacsora bejuttatását a szobájába de midig remélte, hogy egy kulcsot kap a rántotta mellé az rejtett ajtóhoz.A lány rádöbbent, hogy már 3 napja van a szobába ( a reggeliből ítélve) és elvileg ma "engedik" ki...valahova.Leült az asztalhoz és elkezdett rajzolni egy lovat aztán egy szívet.A szívecskét félig rózsaszínre lilára és pirosra színezte. A lónak barna színe volt, hosszú barna sörénye kócosan szállt. Egy mezőn ügetett.Egyedül volt, nem figyelt rá senki és semmi.
Egy kattanás zavarta meg az álmodozást.A kislány izgult.Minden porcikája beleremegett és csak arra tudott gondolni, hogy mi lesz ezután.Az "ajtó"amely talán egy jobb világba röpíti, kinyitódott és a megszokott testalkatú és ruházatú Froumos lépett be rajta.
-Itt az idő.-jelentette  ki határozottan a kis a kislányra meredve, aztán elnevette magát.-Na jó ez így túl Scfi-s...Őmm..most gyere velem.-Lejla egy rezzenés nélkül hagyta el a  "szobát" a férfi társaságában.

Egy hosszú folyosón haladtak, amiken balra és jobbra nagy ablakok voltak azok fölött táblák amiken 1.osztály jobbra, aztán egy kis idő után balra 2.osztály , egy kis idő múlva ismét a jobb oldalon egy ablak ami fölé egy táblán 3.osztály felirat szerepelt.És ez így végig amíg a 10.osztály felirathoz nem értek.Az ablak túlsó oldalán a kislánnyal egyidős gyerekek molyololtak.Froumos egy határozott mozdulattal csúsztatta be a kártyát a helyére és ezzel kinyílt az ajtó, ami mögött játszó gyerekek társasága figyelt fel rájuk.Legfőképpen Lejlára. A lány végignézett a felé bámuló tekinteteken és észrevett, egy különlegesen, barnán csillogó szempárt ami különb volt a többinél.Ezután végignézett az arcán a testén és valahogy ismerős volt a kislánynak.De honnan ismerhette?!Úgy látszik a fiú is meglepődött Lejla láttán, és szinte egyformán bámulták egymást, amíg Froumos meg nem szólalt:
-Köszöntök mindenkit! A mai napon új alannyal bővült a csoport.Ő itt Lejla -lökte előre kissé a lányt, aki  majdnem előre esett.-erre nagy nevetés- A feketés-barna göndör,ápolatlan haja alól, félénken nézett fel.-legyetek vele kedvesek és..Kaya!Segíts neki beilleszkedni!Gyere!-szólított fel egy szőke hajú lányt aki egy csepp bátortalanság nélkül ugrott a lány mellé. A férfi megfordult, és sietősen elhagyta a termet.És a szőke hajú kislány bekísérte a terembe és egy asztalhoz ültette. 

-Szép neved van-mosolygott rá a Kaya nevű szőke kislány.Lejla csak egy kis motyogással köszönte meg a dicséretet. Egy kis idő után a kislány is megbátrodott és érdeklődött a furcsa fiú után:
-Ő ki?-mutatott a fiúra. 
-Kyle. 
Egy kis idő után Froumos lépett be az ajtó  és bejelentette, hogy 10 perc múlva ebéd.Lejla az új (egyben az első) barátnőjével odamentek egy társasághoz, ahol körve ülve beszélgetett 6 gyerek. Közülük az egyik fiú a barna szemű, fekete hajú Kyle volt. 
-Héj új hús-kiáltott fel, egy barna bőrű fiú.Kb. 9-10 éves lehetett.Az új (és egyben az első) barátnője bemutatta a többieknek és leültek a körbe egymás mellé. Lejla mellett egy fekete hajú vékony fiú ült, aki kedvesen rámosolygott a kislányra.Mellette egy lány ült töröküllésben, hatalmas kerek szemekkel és mosolyra húzott szájjal. Mellette még egy lány aki fekete göndör hajjal morcosna nézett a kislányra. Mellette Kyle ült és le se vette a szemét Lejláról. A fiú mellett az a srác ült, aki először köszöntötte a kislányt.Mellette 2teljesen egyforma lányok ültek,barna befont hajuk az egyiknek bal, a másiknak jobb oldalra volt fogva.Kissé ilyesztően festettek így egymás mellett,de meg lehetett szokni. Egy kis idő után Gorló az ebédet fémkocsin hozta be és a kisasztalokon tálalta fel. 
Ebéd közben az étel kiváló minőségéről beszélgettek.
A nap következő programa,az íjászat volt.A gyerekeket egy fekete rövid hajú nő kísérte egy terembe,ahol egymás mellett céltáblák álltak. Lejla nem értette a feladatot de a többiek már be is álltak a helyükre,a félénk kislány pedig egyedül maratt.
-Rendben, látom mindenki beállt a helyére úgyhogy kezdhetjük is.-kezdte a kb. 30 év körüli kedves arcú tanárnő.- Úgy hallodtam, érkezett hozzánk egy új lány.-erre mindenki Lejlára nézett. A tanár rögtön észrevette, hogy mindenki a kislányra dermett szemekkel bámul, igy tehát felé sietett. -Ó szia drágám Harmania tanárnő vagyok de szólíts csak Herman-nak vagy Herman néninek.-ezzel elmosolyodott. Lejla a helyére baktatott (Kaya mellet).
-Rendben 

2015. október 5., hétfő

2 Fejezet ELŐZMÉNYTÖRTÉNET

    Végig a folyosón jobbra, balra a falak vasszínekben "pompáztak" és még mindig érződött a penész
 szaga. Franks megállt egy ajtó előtt ugyan olyan résbe a beledugta a kártyát -mint ami a bejáratnál volt-  és kinyílt.Nem volt valami szép látvány egy szoba.Jobbra balra fehérre festett falak, a bal sarokban egy asztal papírral, ceruzával és egy hegyezővel.Előtte egy nem oda illő szék állt amin igencsak meglátszott az idő múlása. a Jobb sarokban egy gesztenye színű ágy a lány otthoni pokrócával és párnájával.Volt még 2 lámpa de az egyiknek kiégett az izzója ezáltal használhatatlan volt.Az ágy mellett egy kis éjjeli szekrény állt, amin különféle dolgok voltak. Egy piros színű körömlakk, egy könyv, c-vitamin ék egy tábla csokoládé.Ennek semmi értelme-gondolta Lejla.Egy posztert is talált a falon. Emberek voltak rajta középen A Kancellár.Aztán egy nagy ruhásszekrény
4-5 vállfával és két polccal. Ennek már juhar színe volt.
  -Lejla ez lesz az otthonod 3 napig. Rendezkedj be és....a játékaid abban a dobozban vannak-- mutatott a szekrény melletti kis kartondobozra-a mellékhelység ott-a mosdó egy kis fallal elválasztott rész volt.-Három nap múlva jövök érted!-mosolyodott el.-Ja és az étel! Minden reggel! Szia!
-Helo..de!-elment..
Frankes kilépett az ajtón és egy utolsó mosolyt erőltetve becsukta.Lejla odarohant a dobozához és kipakolta a játékait a kedvenc kis alvó nyusziját az ágyába tette és betakargatta.A kis csengőjét megcsengette és letette az íróasztalra.A babáját és a 2 lovat leültette egymással szemben.
Kipakolta a ruháit  a szekrénybe szépen rendszerezve: A pólók a felső, a nadrágok az alsó polcon hevertek A kedvenc ruháit(rózsaszín póló amin egy sárga kiskacsa van és az egybe részes szoknyáját) felakasztotta a vállfára. a cipőit a szekrény elé tette.Mivel a ruhatárolónak nem volt ajtaja így nem zavart az előtte heverő szandál.A fehérneműket a kiürített játékos dobozba dobálta.
 Egy kis idő után leült az ágyra átölelte a maciját és az otthonára gondolt, a szüleire és arra, hogy ennek most vége.Természetesen kis szeméből könnyek csordogáltak.Egyszer csak elaludt.
  Furcsa álma volt...Még otthonról. Van egy kiskutyája Lusy a neve és játszik vele. Ott van apukája is. Éppen ételt hoz Lejlának kenyér és sült tojás.Elkezdik enni de Lejla-még az apja figyelmeztetése ellenére se fogad szót-odadob egy falatot a kutyának aki ízletesen falatozza.
-Kicsim..odaadhatod az ételt a kutyának de akkor azt a te tányérodból.Ami előtted van az a tiéd nem több, nem kevesebb.Abból etesd a jószágot.
  Itt egy riasztó hangja vetett véget az álomnak.Az ággyal szemben az "ajtó" fölött pirosan körbe-körbe villogott egy piros fény-Mint a mentőautókon-gondolta.Aztán egyszer csak elhallgatott. A szobára teljes sötétség borult.A jobb sarokból mocorgás hallatszott.A kislány remegve húzta magára a takarót és a félelemtől vacogva egyszer összekoccantak a fogai.Aztán a szobába beköszöntött a néma csend a kislány vacogása is abbamaradt.Néma csend. Aztán megint valami a jobb sarokból valami mocorgás hallatszott. A kislány félelme újra fokozódott és megint elkezdett remegni.Aztán felgyúltak a fények. A szobába semmi változás.kivéve..egy nagy tányér étel..Furcs módon az álombeli étele volt az orra előtt. Sült tojás kenyérrel..-Hümm..különös.-gondolta. először nem mert hozzányúlni, de a hasa azt mondta -Egyél mert nagy bajok lesznek!.A kislány boldogan falatozva eszegette  a vacsoráját, és közben  azon gondolkozott , hogy vajon mi fog vele történni és mi lesz ez után.Kétségbe esetten tette le a villát.

2015. augusztus 23., vasárnap

1 Fejezet ELŐZMÉNYTÖRTÉNET

Lejla könnyes szemmel lépte át a szervezet kapuit.Félelmet, szenvedést és energiát érzett ami egyre inkább fokozódott.
-Mindennek úgy kell történnie ahogy történik.-szolt hozzá Jade aki szülei elválasztása után taxival kísérte őt az intézménybe.Még az épphogy 7 éves lányt kicsit se nyugtatott meg kísérője szava. Lejla visszagondolt arra, hogy mit mondtak szülei mielőtt átvette volna Jade a lány vezetését  Tudjuk, hogy nem tudod mi fog történni..még mi se igazán azt viszont biztosan, hogy jobb helyed lesz mint itt.Majd ők többet adnak nálunk.A lány csak arra tudott gondolni, hogy neki nem kell több náluk,inkább éhezik, járkál szakadt ruhába,alszik az utcán a kukák mögött a patkányokkal,csak hadd maradjon a szüleivel élete végéig.Ám ez a szép kis álom lassacskán szertefoszlott.Miközben haladtak az iskola felé a kislány tüdeje majd'  kiszakadt a sírástól.
Egy magas morcos arcú férfi közeledett feléjük, miközben egyre hevesebben haladtak a bejárat felé. Semmi ajtó, semmi ablak csak egy égig érő vas fal takarta el látóterüket.Jade megállt mielőtt a magas fickóba nem ütköztek.
-Üdvözöllek titeket a ETTAI területén.-ezzel ránézett a lányra és folytatta-te kövess engem!Jade maga meg tudja mi a dolga-ezzel hátat fordított nekik és elindult az ellenkező irányba.
A magas férfi vonszolva húzta maga után a lányt aki a félelemtől az arcán könnyeket eresztett amely lassacskán végig csordogált a már izgalomtól kipiroslott arcán.Aprócska lábain bicegve figyelte ahogy az öltönyös férfi előhúz a zsebéből egy kártyát.
-Talán ez egy amolyan kulcs lehet-gondolta magában.
Azán valami felkeltette a figyelmét miközben haladtak a penésztől bűzölgő vasfalak között.Olyan volt mint egy labirintus.
-Most aztán jól megkaptad!-a lány előszőr azt hitte, hogy a hang kívülről jön.De...ez nem igazán így történt.Csak fülelt-fülelt de nem halott semmit.De pár perc elteltével megint megszólalt valami a kis buksijában.Egy fiú hang.
-Anya!Vigyetek haza!
Miközben a fiú 2×-ra  is megszólalt, a magas férfi kinyitott egy ajtót ahol két asztal hosszába összetolva foglalta a helyet a téglalap alakú szobában. Az asztal körül székek voltak, amiket nők és  férfiak egyaránt kitöltöttek/töltöttek ki.Az asztalfőn (a szoba másik végén) egy nő ült kedves, bájos mosollyal.Szőke haja a feje tetejére kontyba fogva ékeskedett .Mellette jobb oldalon egy morcos arcú férfi.Kopasz volt.Sugárzott belőle az utálat és az unalom. Vele szembe egy ducibb szemüveges nőcske ült.Szeme alatti karikákban pihent az idő múlása körülbelül 45-50 éves lehetett.Ezt a szobát is vasfalak borították.A dohos szag Lejlát arra emlékeztette, mikor apukájával mentek be a "sarki turiba".Egy régi terep mintás nadrágot kapott ami nagy volt rá.
-Ülj le kincsem-mondta szélesre húzott mosollyal a szőke hajú nő.A kislányt vezetője ültette le a nővel szembe és teát öntött neki.
-Lejla ugye?-kérdezte a kontyos nő., mire a kislány bólintott.-Na mi van?-folytatta-elvitte a cica a nyelvedet?-nevetgéltek. A vörös hajú nő olyan "frekfencián" nevetett hogy az enyhe halláskárosodás szélén homlokunkat összeráncolva PIHENTÜNK.
-Köszöntünk az ETTAI területen! Itt fogsz majd lakni a több veled egykorú és idősebb gyerekkel.Reméljük hamar beilleszkedsz.
-Igen igen azzal a vörös hajú kislánnyal biztos jóban leszel!-mondta a dagi nőci fellelkesülve és belekortyolt a teába.
-Georgina viselkedjen!-mondta nyugodt hangon a vele szemben ülő nő.
-De hát AL'nime kancellár... most nézzen rá!Hát nem lennének tündériek?!-próbálkozott.
-Georgina!-üvöltötte el magát a morcos arcú férfi.
-Jól van..jól van na..
-Szóval miss Lejla ebben az intézményben sokat fog tanulni.Itt fog nővé válni.-mosolyodott el.Aztán folytatta-Mesélj nekünk valamit magadról!
Egy kis habozás után de a kislány megszólalt:
-A nevem Lejla!Forns-ban lakok-itt hatásszünet- laktam!-mondta egyre idegesebben-Utálom ezt az egészet!Haza akarok menni most! Utálom magukat! Azt se tudom hol vagyok!-az utolsó szavakat szinte üvöltötte amin még maga is meglepődött. Sosem csinált még ilyet...
-Hümm..ez érdekes.Mi nem bántunk. Majd találkozni fogsz a szüleiddel.-ezt a mondatot hallván mindenki meglepődött.
-Mi? Dehát..-csodálkozott a morcos arcú férfi.
-Kérem Frankes!-szolt közbe a kancellár.-Froumos kérem vezesse a szobájába!
-Indulunk-mondta kísérője, mire felsegítette a kislányt és elindultak kifelé az ajtón.
-Áj!-mondta Lejla -mikor látom őket? Mikor látom a szüleimet?
-Majd.-erre valaki hátulról megfogta a vállát és magával húzta.